Igazából jóval korábban kezdődött, mert 2008 december végén a két ünnep között kaptam azt az e-mailt ami egy belgiumi munkára próbált rávenni. De erről majd a blog írása közben olyan visszaemlékezés szerűen.
A nulladik nap március 10-e volt, tegnap. WizzAirrel repültem Budapestről a Brüsszeltől délre fekvő Charleroi városba. Mint a marhavagon. Nagyobb lábhelyet lehet ugyan extra pénzért venni, de ez a "nem osztunk ülőhelyet, mindenki oda ül ahol hely van" stílus kissé undorító. Az emberek mint a barmok tülekednek a semmiért. Kiosztani a helyeket nem kerül semmibe mert így is úgy is be kell check-inelni. Így meg csak tumultust idéznek elő és a beszállás továb tart. Persze értem én, enélkül nem tudnák eladni az elsőbbségi beszállás extra szolgáltatást. De milyen áron...
Na mindegy. Megérkeztem, túlsúlyos csomagomat magamhoz vettem (32 kiló, fél életem, hisz költözöm). Ja, túlsúly. Keményen megfizettették az árát, de az utazásra összesen költött összeg így is kb negyede volt mint az ugyanerre a napra kapható Malév vagy BrusselsAirlines jegy, és ott is fizetnem kellett volna az extra súly miatt. Szóval csomag megvan, elő a telefont, hogy jelezzem a fejvadász cég értem küldött képviselőjének, hogy leszálltam. Keres, keres.... semmi. Na mondom jól kezdődik. Aztán hirtelen elkapta a Base szolgáltató hálózatát a T-Mobilos dominó kártyám, és küldtem az üzenetet. 5 perc mire parkolót talált, és már haladtunk is Brüsszel felé.
Kedvesen megkérdezte nem-e hoztam ágyneműt, mert az ideiglenes szálláson az nincs, de már nem tudott időben szólni. Mindez azért mert az eredeti Zaventernben lévő szállás helyett egy, ahol két lengyellel kellett volna megosztanom a szállást, Kortenbergbe tudtak elhelyezni, ahol 3 magyar sráccal lakom most pár napig. Szóval mivel nem hoztam (amúgy se fért volna több dolog a teletömött hatalmas bőröndömbe) megálltunk útközben a Carrefournál és vett nekem némi ágyneműt. Én addig elélveztem az élelmiszer részlegen, hatalmas sajt- és tejtermékválaszték, hirtelen mindent ki akartam próbálni és venni egyet minden pástétomból. De visszafogtam magam.
Megérkeztünk végül a házhoz, beköltöztem a garázs melletti földszinti kicsi szobába, és jól elbeszélgettem a lakókkal. Megvacsoráztam a tipikus baguette, fűszeres csirkemell felvágott, krémsajt, édes ementáli együttest tejjel, és megnéztem egy focimeccset a tv-ben a többiekkel. Évek óta nem néztem focit, most se érdekelt. De csak egy tv van.
Aztán eljött a reggel. Megreggeliztem és kiballagtam az utca végén lévő vasútállomáshoz. €6.40 oda-vissza a vonatjegy. Az út kb. 20-22 perc egy irányba, és pont ezen a vonalon fogok munkába járni. Aranyos kis vonatok futnak ezen a vonalon, olyan elővárosi tipusok. És bárki bármit mond a magyar helyzetről, itt is ki vannak dekorálva a vonatok graffitivel, és senkit nem zavar, simán futnak azok a kocsik is. figyelem tehát ittlakók, új kiskakas érkezett a baromfiudvarba. Most be kell fejeznem pedig még a felét sem írtam le amit akartam. De iszonyat sokat gyalogoltam ma a belvárosban és kifáradtam. Folyt. köv...
