Belgiumba jöttem

Mint már említettem, tömegközlekedem munkába menet és jövet. A tapasztalatok vegyesek. A hálózat sűrű, szinte minden kis zegzugot lefed egész Brüsszel területén. Az egyetlen negatívum a sűrű belvárosi járatokkal kapcsolatos, a 7-10 perces sűrűség néha 25 percesre sikeredik reggel és este is mindkét irányba. Igaz úgy könnyű, hogy a várost és közvetlen környékét 3 buszvállalat szolgálja ki.

Költözködtem, így kicsit nagyon elfoglalt lettem. Ráadásul a munkahelyen is hirtelen rámzúdult egy csomó minden, mert egyikünk kidőlt betegen. Kis cég, nagy felelősség :D Ma az új környékről és a brüsszeli tömegközlekedés első tapasztalatairól lesz szó.

A helyi Delhaize (DLH) vagy a francia Carrefour (CF) kapja az idei "városunk teszkója" címet?

Rövid itttartózkodásom alatt még nem volt szerencsém mélyrehatóan megvizsgálni a brüsszeli élelmiszerbolt piacot. Ami szembetűnő az két csoportra osztható: Delhaize vagy Carrefour. Ide sorolnám még a Lidl-t is, de annyira láthatatlan (a neten persze meg lehet nézni hol van az a pár üzletük), hogy most nem kerültek a listámra.

Már említettem az albérlet keresésének nehézségeit, azaz milyen rugalmatlan a brüsszeli lakáskiadási gyakorlat. A tulajdonosok elvárják valakitől, hogy legalább 3 évre kötelezze el magát, mindezt egy olyan nemzetközi nagyvárosban ahová tömegek jönnek dolgozni pl. 1 éves EU parlamenti ciklusra.

Mikor kijöttem, a munkaközvetítő cég aki megtalált engem a mostani munkahelyemnek szinte kézenfogva segített mindent elintézni, munkavállalásit, bankszámlát, egészségbiztosítást stb. Nekem csak ott kellett lennem mindenhol és aláirkálni a papírokat. Próbáltak segíteni albérletet is találni, de nem igazán akart sikerülni. Végül egy kedves magyar származású hölgy egy kis garzonját választottam 6 hónapra (igen, ennyire kedves, hogy 6 hónapos szerződést is elfogadott), és lesz elég időm szétnézni, hogy hol érdemes és mennyiért kivenni valamit hosszabb távra.

Egyszerűen elképesztően gyerekes amit a bankok (?) művelnek a kártyakibocsátókkal és a különböző fizetési rendszerekkel karöltve. Hiába egységes euró használat, Schengen határok nélkül, szabad munkaerő-áramlás ha a pénz kezelése még egymással szomszédos országokban is ég és föld.

Eredetileg azt hittem képes leszek naponta rövid posztokat írni, de ismét kiderült, lustább vagyok az átlagnál. Mire hazaérek, kényelembe helyezem magam munka után, megnézem a hiradókat és elolvasom az internetes híreimet, nem marad se mentális se fizikai erőm blogolni. Irígylem azokat akik intenzíven tudják ezt csinálni.

Reggel 8 van, híreknek vége, óra 40-kor indul a vonatom amivel dolgozni járok. Szép emeletes vonat, jó kilátással ahogy keresztülvonatozom Brüsszelen. Pontosan a Párizsba induló Thalys hipervonat mellől. Sajnos a fapados vonatokat még nem találták fel és a nemzetközi vonatjegyek iszonyat drágák. Majd egyszer azért kipróbálom.

Másik érdekes dolog, hogy a tej egyre olcsóbb. Az egyik kisboltban €0.45 (144 Ft) egy liter nem akciósan. Ezzel együtt tudok élni.

Szóval a fentiekből látszik, kb. mik a prioritások az életemben :D ... igen a tej előkelő helyet foglal el benne. Mára köszönöm a figyelmet, jó munkát mindenkinek.

Igazából jóval korábban kezdődött, mert 2008 december végén a két ünnep között kaptam azt az e-mailt ami egy belgiumi munkára próbált rávenni. De erről majd a blog írása közben olyan visszaemlékezés szerűen.

A nulladik nap március 10-e volt, tegnap. WizzAirrel repültem Budapestről a Brüsszeltől délre fekvő Charleroi városba. Mint a marhavagon. Nagyobb lábhelyet lehet ugyan extra pénzért venni, de ez a "nem osztunk ülőhelyet, mindenki oda ül ahol hely van" stílus kissé undorító. Az emberek mint a barmok tülekednek a semmiért. Kiosztani a helyeket nem kerül semmibe mert így is úgy is be kell check-inelni. Így meg csak tumultust idéznek elő és a beszállás továb tart. Persze értem én, enélkül nem tudnák eladni az elsőbbségi beszállás extra szolgáltatást. De milyen áron...